Imádtam, sokáig fordítottam is. Sokan mondták, hogy Gurren Lagann klón, kár, hogy utóbbi jóval később mászott elő a pöcéből, hogy hihetetlen fanbázist építsen ki, a Needless mégis előbb kezdte shonen önparódia pályafutását. Arclight veresége után sok ökörködéssel, időutazással és trollkodással jutottunk el oda, hogy ismét a Simeon legyen a középpontban. De úgy hiszem, a Black Spot elhagyása óta a bullshit generátor túlzásba esett. Jöttek a klónok, egy új teremtéslegenda, random karakterekről derül ki minden (108: Gido???! Ez most komoly?!), teljesen váratlan és random halálok.  Az elejében az tetszett, hogy a baromságot szép lassan adagolták és mindig valami másra borították a bilit, de újonnan már nem is látom a képkockákon, hogy ki kit mit mivel, az EVA utalás jó volt, de csak még jobban összezavarta az így is eléggé kusza kerettörténetet.

Előveszem a Bleach-es megmondó arcomat, Arclight-nak meg kellett volna döglenie már ott az 50. fejezet körül, a Simeon-nak felbomlania és Saten-nek a sunyiságát folytatni, nem még egyszer előhúzni a végigverős dolgot, egyszer már elég volt. Hogy mi lesz a mangával, passz, de a Soul Eaterhez hasonlóan kezdek motivációvesztetté válni.

Mostanában nagy keletje lett az "egymást legyilkoljuk a túlélésért" jellegű sorozatoknak, animeiparban sem késlekedtek, az alapötlet kellemes, fogj egy MMOTPS játékot, lopj hozzá játékosokat (akiket "beajánlnanak) és rendezz műsort az ő mészárszékükből.

Sajnos itt véget is érnek a pozitívumok. A szereplők annak ellenére, hogy a játékot mind ismerték, néha egyáltalán nem tudják annak szabályait a valóságban használni (pl. Ryouta bénázása az időzítővel), döntéseikben teljesen irracionálisak és általában a keretsztorijaik is rettentően butácskák és persze Ryoutá-hoz is túl sokan kötődnek (áruló legjobb barát és jajh, a fater). Ebben a fajta sorozatban azt hiszem, nem beszélhetünk fantasy és sci-fi elemekről, itt a szabályoknak működnie kéne, pl. a robbanások X fegyvernél néha brutálisak, néha meg meg sem karcolnak, a komodói sárkány harapása sem mérgez kellően. A főhősök alig esznek, mégsem látom a kimerültség, lehasználtság nyomait.

Elmondhatjuk, hogy az egész nem több, mint egy túlzottan is lelkis srác és egy nagymellű ártatlan lányka szerelmi élete némi túlélősdivel, akiket az Isten is egymásnak teremtett, az ő vívódásaik messze a legzavaróbbak a sorozatban. A végére kaptunk egy eszméletlen erőltetett megőrülést, vélhetően folytatása következik. 6.5/10